Part 1

Egykoron, hajdani életünkben Mikor, még miénk volt földünk Szabadon éltünk, s a kék ég alatt születtünk De megnyílt börtönünk A kereszt árnyékából közeledik a vég A halál szagát fújja felénk a szél Népünk szemében félelem él Falvaink lángokban állnak Tudjuk, nekünk már nincs remény (Homályba borul, lassan eltűnik a Nap fénye Halálsikoly, és füst száll az égre) Arcainkat a tűz világítja meg A tüzek mögött kardok fénye, s hangja cseng A távolban harangok zúgnak Eljő a félelem Nincs bűnünk miért halnunk kell De keresztes zászlók előtt Nem hajtunk fejet A táj megremeg Eltemetve a holtakat Sírhantként borul reánk Elrejt minket a Földanya A kereszt árnyékából közeledett a vég A halál szagát fújta felénk a szél Népünk szemében félelem élt Életünk lángokban állt Tudtuk, nekünk már nincs remény Gyermekeink arcáról könnycseppek gördültek Vérünktől áztatott földünkre Keserves halállal taszítják utánunk őket Szomorúan remeg ismét a táj Elsorvad körülöttünk a világ A táj megremeg Eltemetve a holtakat Sírhantként borul reánk Vigyázza álmunkat Földanyánk soká rejt minket Lelkünk az élő és holt világ közt rekedt