Egy Estém Otthon

Borozgatánk apámmal Ivott a jó öreg S a kedvemért ez egyszer Az isten áldja meg Soká nem voltam otthon Oly rég nem láta már Úgy megvénült azóta Hja, az idő lejár Beszéltünk erről, arról Amint nyelvünkre jött Még a szinészetről is Sok más egyéb között Szemében mesterségem Most is nagy szálka még Előitéletét az Évek nem szünteték Szemében mesterségem Most is nagy szálka még Előitéletét az Évek nem szünteték No csak hitvány egy élet Az a komédia Fülemnek ily dicsérést Kellett hallgatnia Tudom, sokat koplaltál Mutatja is szined Szeretném látni egyszer Mint hánysz bukfenceket Én műértő beszédit Mosolygva hallgatám De ő makacs fej! föl nem Világosíthatám Továbbá elszavaltam Egy bordalom neki S nagyon, nagyon örültem Hogy megnevetteti De ő nem tartja nagyra Hogy költő fia van Előtte minden ilyes Dolog haszontalan Nem is lehet csodálni Csak húsvágáshoz ért Nem sok hajszála hullt ki A tudományokért Utóbb, midőn a bornak Edénye kiürűlt Én írogatni kezdtem Ő meg nyugonni dűlt De ekkor száz kérdéssel Állott elő anyám Felelnem kelle - hát az Irást abban hagyám És vége-hossza nem lett Kérdezgetésinek De nekem e kérdések Olyan jól estenek Mert mindenik tükör volt Ahonnan láthatám Hogy a földön nekem van Legszeretőbb anyám