Ármány

Tűz a lelkem, folyton ébred Láng a testem, izzó kínom az élet álma Majd feléget, pusztuljon hát Ősi méreg a létezése Lélegzése, tévedése Nincs az a múlt, ami megbocsájthat Ennyi vétket, emberéltet Éhes ember, nézd mit ettél Folyton adtam, mivé lettél Bűn a lelked, bűn a tested Félelemtől bűzlik a véred S ha reggel újra tisztult szívvel Szállni vágysz majd az égi zenékkel Én elkísérlek, ó majd érzel Ha minden szóval engem idézel Az éj karmai a földig érnek A fény hamvaiból újra élek Én, sírhalmon gyászkoszorú