Ősi szó

Jöjj, gyönyörű emlék, a létünk hajnalán Őseinktől sarjadó, te szívtől nyíló szó Soha nem elég, nem elég hinnünk, hogy ránk egy új nap vár Légy az emlék, légy a szó, mi emberhez méltó Új kornak szárnyán aranyösvényre térnek Hűséges őrzői a Földnek, s az égnek Holdjárta forrásból új hajnal ébred Napfényből csillagfolyó Emlékezz ember, örök álmodból kelj fel Tested szél tépi, és mardossa tenger Elfáradt szíved ha dobbanni sem mer Ébredjen benned a szó