Az éj rejtekén

Alszanak a fák, zizeg a rét Halkan duruzsoló szavain átragyog a lét Álomra hív, vezet az éj rejtekén Álomra hív veled az éj Hallod e a csendben az imát Völgybe siet a zöld hegyeken, hűs patakon át Lelkünk zenél szemei kék erdején Lelkünkben él, hazakísér Táncunkból új dallam ébred Benne dobog a hajnal Fond össze karjaink, s érzed Hogy így szabad a vágy Szabadon élünk már Így dalolom én, ahogy örökké Szeretlek téged, téged, téged A tündöklő lényed Az arcomhoz ér a simogató szenvedély És átölel, gyönyörű hangján hív az éj