Áldás

Békét váró, csendben járó Ősi néptől messze szálló bátor ének Gyógyítsd sebeit embertársnak S mind a világnak Adjon a Föld életet újra Adja az ég a Nap melegét Járja a fény lelkedet újra Adja az Isten a szív örömét Hajnali fényben izzik az égbolt, pezsdül a forrás, rezzen a szél Fák sűrűjében, zöld menedékben, tűz dala ébred, illan a dér Mozdul az erdő, lombkoronája színaranyában lüktet a vér Virrad az élet, ritmusa éltet, testem a Föld, szava lelkemig ér Múlt gyökeréből, régi regéből, lobban a szikra, zendül a ég Vad morajánál hangos imával áldja az Istent, kéri a nép Hulljon a lánc, ahogy dobban a szívünk, forrjon a vérben ősi erő Ázzon a testünk, ázzon a lelkünk, hulljon a földre, mossa eső Nézd mily tiszta az ég, a csillagokról zenél Csend a hangja, ezer a színe, hazakísér Hol jársz, a béke ragyog át, szabad élet a neved Lüktetésed szent igéjét szavalom én S nem számít majd hogyha újra itt a tél S bundájában majd a Föld nyugvóra tér Gyújts tüzet kandallódban, otthon vagy már, ott ég szíved lángja Boldogan dúdoltok majd napfényt játszva Így ébred majd új emlékre Ősi földnek ősi népe Tiszta szívű, bátor nemzedéknek házát Áldás érje Csillagfényből máglyát gyújtunk Kéz a kézben táncot járunk Itt sarjadjon minden gyönyörű álmunk rólad Emberi sorsunk