PIllanatkép (Extended)

Csöpögő csapból szerelem cseppen koppan a csempén halkan, csendben Szeretem az emberem ember embere vele megmerem majd megmerem vele Miatta felverem penge rendszerem félek meg minden, de neki megengedem Nézem az arcát a rúzsát elkenem, kellemes emlék a szívembe elteszem Mesterem, testem, mester emberem, lehetek én az(?), ha igen megtesze. Gázolok at végtelen teszteken, mi vár a végén azt csak sejthetem, Lehet, hogy jó lesz, lehet hogy elcseszem, lehet , hogy eleve el kell vesztenem Reményem remetén mered előre nem futok el már nem futok tőle Te meg én bébi egy axióma nevetés, pezsgő, taxi óra , viccelek tudom hogy sörözöl, tetszel, Csukva a szemed az ölemben fekszel, egy bonobo bonbona vagy most éppen. Leszokom eskü nem rumosan kértem, Toxicity vagy oxytocin melyiket hozzák a postakocsin? Nem tudom mi jön még nem tudom tényleg, éberen nézem az álmomat éppen, s' aképpen látom a képen, hogy Kupidó lőtt már, fröccsen a vérem a térben, lebegek régen és értem, hogy nem vagyok éppen a révben, De itt vagy és látsz, ezt köszönöm szépen