medián

(Azért örülök, hogy írtál testvér) (Feldől a világ, kiborul alólam) (A mondat nélkülem képződik) (Fe-fe-feldől a világ, kiborul alólam) (A szavam a szívedbe vésődik) (Azért örülök, hogy írtál testvér) (De még szárad a tintád, érződik) (Élj át velünk minden estét) (A mondat nélkülem képződik) (Nem játsszuk szívesen az élősdit) (De toljuk mindig a végsőkig) (A szavam a szívedbe vésődik) (És tartogatod még későbbig) Azért örülök, hogy írtál testvér De még szárad a tintád, érződik Élj át velünk minden estét A mondat nélkülem képződik Nem játsszuk szívesen az élősdit De toljuk mindig a végsőkig A szavam a szívedbe vésődik És tartogatod még későbbig Feldől a világ, kiborul alólam Páran még beszélnek rólam Testvér még motyogjál, jólvan De nem hall senki; néma szólam vagy Testvér A lelkedet szedd szét A tabik mellett még elfér-e Száz lány és száz hely Amit mind elfelejtesz és újból sohasem eszmélsz Elnyel a padló, a pincében nincs rajtam kívül senki Kiittam mindet, a pohárban mem maradt már egy cseppnyi sem Provizórikus a tárgy Provizórikus az alany Magába zár most az ágy Magába zár most az arany Ez a melodráma Ez a pesti lét netovábbja Megmondtam neki: ne csinálja De mégis mindent bedobálna És én ilyen világba elélek Túl lassan telnek az évek Sakkmatt testvér, nem léphetsz Mindenkivel így végzed Hívjatok mediánnak Mert középen vagyok és megkínálnak Nem kértem a szarotokból tesó most a saját gang munkának nekiláthat Kicsikét eltűntem De most megjöttem Újra itt állok a tejködben Nem láthattok, elrejtőztem A szövegem az agyadba felszökken Animáltan mozgok a metróban Odakinn pár cinnya elrobban Légy oly szíves tartsad a tempónkat Itt-ott élünk még elszórtan De úgy érzem mostánaban egyre kevesebb Levegő, mit veszek, betegebb Hangos a za amit tekerek Zajától falam is beremeg Azért örülök, hogy írtál testvér De még szárad a tintád, érződik Élj át velünk minden estét A mondat nélkülem képződik Nem játsszuk szívesen az élősdit De toljuk mindig a végsőkig A szavam a szívedbe vésődik És tartogatod még későbbig Feldől a világ, kiborul alólam Páran még beszélnek rólam Testvér még motyogjál, jólvan De nem hall senki; néma szólam vagy Testvér A lelkedet szedd szét A tabik mellett még elfér-e Száz lány és száz hely Amit mind elfelejtesz és újból sohasem eszmélsz