Csillagszarvas

Karon ragadsz hagyom vezess, vezess át Karom mentén szabad lehess Én még zsebem tömöm valamivel Te rákérdezel én viszont nem mondom el Nézz az ég felé, magam után szórom el a csillagokat Lyukas zsebem hamar kiürül, csillagból nem tartok olyan sokat Mennék, de nem hiszel el, mindkét lábam utánad a hóba ragad De testem, ami nem merül el csillagból mindig van, ami felszínen marad Rám vársz mégis más után kutat szemed Mint tél idején a vad festette lehelet Felhőbe beleáll az ág, amiután riad a vad Menekülő patái nyomán nem marad hó, ami elolvad Nézz az ég felé, magam után szórom el a csillagokat Lyukas zsebem hamar kiürül, csillagból nem tartok olyan sokat Mennék, de nem hiszel el, mindkét lábam utánad a hóba ragad De testem, ami nem merül el csillagból mindig van, ami felszínen marad Ahol megáll, ott megállok én Ahol megáll, ott megállok én Ahol megáll, ott megállok én Ahol megáll, ott megállok én Megyünk az erdőben, és egymásra nézünk Mintha lenne egy közös részünk Ő az erdő egyik én a másik felén Mégis ahol megáll, ott megállok én Ahol megáll, ott megállok én Ahol megáll, ott megállok én Nézz az ég felé, magam után szórom el a csillagokat Lyukas zsebem hamar kiürül, csillagból nem tartok olyan sokat Mennék, de nem hiszel el, mindkét lábam utánad a hóba ragad De testem, ami nem merül el, csillagból mindig van, ami felszínen marad