Félvilág

Félszemű istenek mögül Nem látok ki, hogy merre dől A félvilág majd nélkülem A másik felével mi lesz Rendbe hozzák a csatamezőn Majd a halottak Gaztengerből virágszál feljön leveőért Hogy megfulladni visszatérjen Ha magával hív, én nem igenlem Nekem még dolgom van itt fenn Az életre szomjas belőle tölti poharát De a víz poshadt és kiszárítja a torkát Az állatnak az embernek mind várnia kell az esőt Hogy ihassanak és itathassák az elesőt Gaztengerből virágszál feljön leveőért Hogy megfulladni visszatérjen Ha magával hív, én nem igenlem Nekem még dolgom van itt fenn Félvilág porából feltámadni látszik Az égbolt polcain egy porszem égő gyufával játszik Lángra kap, leég az egész, a világ a hamu alól Virágszálat teremt magából a gaztenger közé Gaztengerből virágszál feljön leveőért Hogy megfulladni visszatérjen Ha magával hív, én nem igenlem Nekem még (Nekem még) dolgom van itt fenn Hiába próbál (Hiába próbálsz) megpihenni Jobban elfárad(sz) nem elég neki a levegő Adjatok neki (Adjatok neki) a tietekből Ne legyetek önző vadállatok