Glória

Nulla fokban Hideg szél fúj Ajkam néma A zaj elhalkul Csöpög a festék Magányos emlék Lehull a lepel rólam Lenn heverek a porban Nulla fokban Fázom és egyre hidegebb van Rég más utakat járok De én még bízok az igazamban Nézz fel az égre Ember, lásd meg, hogy mi lett belőled Mennyi áldozatot követel az élet És csak hullnak a könnyek Otthonom e Föld és az Ég Ahol az angyalok figyelnek rám Maradok még, ez nem rossz így Vagy itt sem voltam, nem számít Szárnyak nélkül lebegnék Glória fejemen, angyali kép Otthonom e Föld és az Ég Ahol az angyalok figyelnek rám Maradok még, ez nem rossz így Vagy itt sem voltam, nem számít Szárnyak nélkül lebegnék Glória fejemen, angyali kép És semmi nem olyan már, mint rég És semmi nem olyan, mint rég Nem merek már tükörbe nézni sem Viselem, de ez nem az én ügyem Hallom hangját, messziről szól hozzám De én befogom a fülem Mondd meg, ki tanítja meg, hogyan kell boldogan élni Darabokra tört szívek között hazatérni Annyi embert megbántottam már És örömmel viszonozták nekem Megbocsátás, megbántódás Ahogyan azt anno megjósolták Nem vagyok megváltó De én cipelem az élet minden gondját Ember vagyok én is csupán Bűnösök közt egy cinkostárs Otthonom e Föld és az Ég Ahol az angyalok figyelnek rám Maradok még, ez nem rossz így Vagy itt sem voltam, nem számít Szárnyak nélkül lebegnék Glória fejemen, angyali kép Otthonom e Föld és az Ég Ahol az angyalok figyelnek rám Maradok még, ez nem rossz így Vagy itt sem voltam, nem számít Szárnyak nélkül lebegnék Glória fejemen, angyali kép