Ember a vonaton

Üres búzamezők, füstölgő tanyák Amerre járok, mind egy eldugott világ Templomok, házak, tornyok, ezernyi kép Veled töltött éjszakák, régi szép mesék Dallamok szállnak az égen át Ilyenkor gondolok néha Rád Amikor még fogtad a kezem Hol van az a régi szenvedély mára már Megfakult lila, nyári fény, így lett hát Ma éjjel Nélküled utazom Mondják rám: ember a vonaton vár Valakire vár Pattog a tűz, és csendben izzik a parázs Nem tudom, hol vagyok, ez melyik állomás Karomba hajtom a fejem, és minden tovaszáll De indulnom kell tovább, tudod, van még, aki vár Dallamok szállnak az égen át Ilyenkor gondolok néha Rád Amikor még fogtad a kezem Hol van az a régi szenvedély mára már Megfakult lila, nyári fény, így lett hát Ma éjjel Nélküled utazom Mondják rám: ember a vonaton vár Valakire vár