Látod hogy sírsz

Bőrönd az ágyon, az idő olyan gyorsan jött most el Hogy elragadjon Dúló bánat, a lelkemben mit eltemetnék én Csak végre múljon Arcod, mint a kelő hajnal, ó, oly szép Könnyeid, mint harmatcseppek úgy hullanak szét Látod, hogy sírsz, lassan elmész, minden oly csendes lesz, oly hallgatag De egyszer hazatérsz Látod, hogy sírsz, ígérd meg írsz, kint nyögve hajlongnak a fák Én meg majd titkon várok Rád, amíg megjössz Halkan súgtad, hogy ne sóhajtsak, szomorkodni kár És én elhittem Most mégis Te vagy, ki búsan néz, és gyötri lelkemet A néma csendben Bársony ajkad érintése végtelen csókra hív Azt hitted, hogy könnyű lesz a búcsúzni, most mégis Látod, hogy sírsz, lassan elmész, minden oly csendes lesz, oly hallgatag De egyszer hazatérsz Látod, hogy sírsz, ígérd meg írsz, kint nyögve hajlongnak a fák Én meg majd titkon várok Rád, amíg megjössz