Mit várhatnék

Üres szobák napsütésben, mosolyod egy régi képen Illatodat messze fújta a szél, millió emlék visszatér Veled éltem minden álmom, édes szavaid úgy kívánom még Ahogyan elvarázsolt rég, az a tündéri báj, hát Mondd! Mit várhatnék, szólj még Már látom, hogy tévedtem, engedd, hogy érezzem még Még, Mit várhatnék Emléked oly tisztán él bennem Engedd, hogy érezzem még Ahogy hozzám érsz És halvány fényben úszunk csak Mi ketten Mint rég. Ahogy rég Egyedül oly szürke minden, valami már meghalt bennem Csak a remény halvány lángja ég, hogy egyszer újra látlak még Úgy hiányzik minden szavad, valóság, vagy álom marad már Hisz ami történt, most is fáj, félek túl késő már, de