Boldogság (ami nincs már)

Csak egy szál virág Maradt meg Lassan lehullik a szirom Mint az életem Te felemeltél Aztán ledobtál ide Mostmár nem hiszem Hogy létezik az igaz szerelem Beugrottam a vízbe De te megmentettél Most visszadobtál Megfulladok, te csak nevettél Az ablakban várlak még De hova mentél? De még fáj Úgy égett a láng Te lelocsoltad De még maradt parázs Boldog akarok lenni, hogy lássa Amit mindig is akart A lelkét nekem szánta Mert a szívében már más van De még arra se tudtam vigyázni És összetörtem a szegény lányt Pedig ő csak vigyázni akart rám Mikor senki más nem már Annyi, annyi álmot Engedtünk el Azt mondtad szeretsz De most miért engedsz el? Utolsó sor a történetünkben Örülök, hogy te voltál nekem De maradhatnál még Nem tudok elbúcsúzni, tőled nem Fagyos vagy, mint a jég Én kerestelek De bennem már nem ég Az a láng, mint mikor szerettelek Csak egyet akartam Hogy nyugodtan feküdjek melletted Tudva Hogy nem akarsz elmenni, mikor felkeltem A szemedet akartam nézni Ahogy ragyog rám És a szívedet Amiben benne vagyok talán Ennyi idő után is megakad a szemem rajtad Ennyi távolság is elég Hogy újra újra meghaljak Mindig csak pörög a fejembe Régi képek jelennek meg előttem De szomorú ez a valóság! Még mindig te vagy nekem az orvosság Még mindig te vagy a boldogság A boldogság, ami nincs már