Kétszer

Aki egyszer él az kétszer hal meg Elhagyja testét mégis marad veled Mert amíg az emléke él benned Életben marad – ha nem felejted Ha gondolsz rá ha beszélsz róla Az emlékek sora életben tartja Bár a fájdalom néha nem enged De éltesd a jót mit az életben tett Mert kétszer hal meg az ember Egyszer a teste aztán az emléke Addig élsz amíg szíved dobban Majd gondolattá válsz a mindennapokban De addig létezel a fényben Amíg emléked él a szívekben Ne hagyd el ha egyszer elmegy Éltesd tovább az emléket Mert akkor hal meg igazán Mikor nincs már ki emlékezzen rá Addig élsz amíg szíved dobban Majd gondolattá válsz a mindennapokban De addig létezel a fényben Amíg emléked él a szívekben Amikor nincs már ki említsen Ott halok meg én is csendben Elfeledve eltűnőben Szellem leszek a sötétben