Macska

Macska ül a nappaliban, néz rám furán, Nézem amíg kortyolgatom meleg teám. Kérdem tőle: (Mizu, haver, mi a te sztorid?) De csak nyekereg egyet, rám se bagózik. Az egysejtű amőbát látta a tévében, Most meg engem bámul, mintha úgy kéne élnem. Mondom: (Macska, lazíts, ne légy velem durva!) Ő csak a kanapét karmolja újra meg újra… Macska, macska, miért utálsz engem? Amőbának nézel állandóan,… érzem… Sárga fényben táncol a nappali árnya, Te meg csak nézel, mint aki a végem várja. Lehet, hogy a kajád tegnap hideg volt, Vagy csak unod az életem meg ezt az otthont. De hidd el, haver, itt te vagy a legnagyobb sztár, Még ha a szőnyegen is hagyod amit odaraktál. Macska, macska, miért utálsz engem? Amőbának nézel állandóan,… érzem… Sárga fényben táncol a nappali árnya, Te meg csak nézel, mint aki a végem várja. Szóval itt ülök veled, a nappali csendes, Te vagy a főnök, ez már nem kérdéses. Amőbát nézünk, mert más nincs a tévében, Egysejtűként legyőztél… nyugodjak békében.