Virgázom a dalAId

Indulok a csendben, a szél súg egy dalt, Valami emlék, a szívembe mart. Egy régi dallam, egy régi világ, Visszhangozza mélyen a síró gitárt. Fények gyúlnak, a szem mégsem lát, A tűz, mi bennem él, parázsra vált. Mégis robban a lélek bomba, A dallam a szöveget a fülembe súgja. Virgázom a dalaid,… várom már hogy valamit, Szólj, ha hallod, elég akarnod… Tépem a húrokat, nyúzom a hangokat, Néhány figcsi szépen ott maradt! A hangja messze száll, téged bárhol megtalál, Ha minden út elveszett, a dallam visszavezet. Hallgasd hogy szól a lelkem a gitárból, Neked játszom,… megtalál bárhol… Virgázom a dalaid,… várom már hogy valamit, Szólj, ha hallod, elég akarnod… Tépem a húrokat, nyúzom a hangokat, Néhány figcsi szépen ott maradt! Tudom, hogy egyszer újra, megtalál az üzenet, a szó, a húr és a gitár egy dallam, egy érzés, mi bennem ébred, a dallam szárnyán elérhet téged. A hang a távolból,… Értelme benned él,… Ha nem emlékszel rá, Egyszer majd visszatér…