Levegőben

Néztük az eget azt hittük örökké tart De az almok eltűntek csak a valóság maradt itt velünk minden hajnalban Erre kelünk fel és Közben a világ forog és a napok Csak úgy tűnnek el Ez az este más mint a többi Nem fogunk korán hazajönni A fekete csendben együtt állunk A csillagok alatt felsétálunk A dombra ahonnan szól az a dal Nem zavar ha elkap a vihar Pedig ott van a levegőben Ott lebeg fenn a felhőben A szél majd ide hozza Elɓújok veled a sátorba Hiába dobol a ponyván Távol van az eső Most nem talál ránk itt senki A szertárba megyünk még dalokat írni Hogy a valóság kint maradjon