Mennyei Harang

Jó régvel,már hajnal,lám elindulék, zöld mező útjába, harmatnak ágyába, s ott, útban hallám az mező énekét, s ím, annak végén búzamezőt lelék. Széles búzamezőben szép búzavirág, hajlék én már érte, abból koszorút kötni, abból koszorút kötni, magamat mulatni, szép szálas szöghajam ékesíteni. S ím feltekinték a magos egekbe, fel, a magos égbe, hold és nap közébe, s ott jődögél le egy kis gyalogösvény, s ösvényen lépdel egy arany tündér. Szóval szól, mond nékem az arany tündér, szép húgom, készülj érted jöttem, vélem jövél, vélem jövél el az ég tetejébe, fel, tágas égbe, hold, s nap közébe Első kakasszókor jönnék nézésödre Másod kakasszókor téged megkérnélek Harmad kakasszókor elbúcsúzzál, készülj Negyedik kakasszókor téged elvinnélek Ne sírj, Anyám, immár Nap s Hold közé megyek, ne sírj, Anyám, elbúcsúzám Mennyei harang, húzatlan es megszólalék, Gyenge lányodat fel az Égbe vezeték... Indulj el egy úton, én is egy másikon Ha egymást találjuk, egymásnak se szóljunk. Aki minket meglát, mit fog az mondani? Azt fogja gondolni, idegenek vagyunk.