Táltosének

Tudó, büszke, ékes, szabad, Napot éri, ha felzeng szavad. Énekedben Tavasz sarjad, Fénylátóként minden sarjad, Éli majd, várja, mi j?, Hó alól Nap virágja n?. Áldást oszt arca a fénynek, Dala örömnek, és reménynek. Sötétb?l világra zendül, (Sírok nyílnak. Íjhúr pendül) Elnyomottak igazsága, Eleink harca nem vész kárba: Csillagúton, lobogók között, Fényes Napunk arca el?tt, Elj? ismét az égi sereg, Igazakat a t?zbe vezet! Könny a könnyel, vér a vérrel, Es? széllel, jégveréssel. Kalász földdel, föld a röggel, Nap sötéttel, hold az éjjel. Folyó tóval, patak kúttal, Hegy a völggyel, vadon úttal. Vitéz fél?t, holt az él?t: Hívja, várja. Tartsa, áldja!