tarisznyás

Alkonyt hunyt a fény A távolban táncra kél Halkan lépsz felém Minden szavad néma árnyék Tovaszállt már a nyár A távolból visszanéz Nem zavar a messzeség Csupán múló feledés Halkan zúg a táj Megtöri a csendünket Kacajod messze száll Minden pillanat végtelen Szilánkos már az éj Ezüst hold világít rá Világok közi rés Néma sikolyból elmúlás Csend a köd leszáll Visszhangos a láthatár Rám se nézel már Minden nap újabb elvárás Zeng a félhomály Ormán áll a bús magány Szólít visszahív Már bárhogy lesz nem fáj Elcsitult a táj Mégis suttog a csend bennem Szilánkos már az éj Bágyadt hogy világít rá Világok közti ék Néma sikolyból elmúlás A vége most is mar Emlékképpé foszlott zaj A vihar alatt a part Lágyan izzó könnyes avar Alkonyt hunyt a fény Szilánkos már az éj Szilánkos már az éj Szilánkos már az éj Halkan lépsz felém Szilánkos már az éj Szilánkos már az éj Szilánkos már az éj Keresem még szemed A fényed, zörejed Láncát letépve cseng Lángja hűvösen perzsel Szilánkra foszlott éj Színes prizmát képez rá A víz tükrén vissza néz Néma sikolyból elmúlás