Hontalan versekből

Istenem, nem kérek Tőled nagyot Vagy tán a legnagyobbat kérem Add vissza a fakóságok színét! Bár egy virágot lássak úgy, mint régen Bár egy arcot, bár egy mozdulatot Lássak olyan igazán ismerősnek Hogy bennük percnyi otthonom legyen Én Istenem Istenem, ha elvetted reményem Az emlékeimben maradj velem! És add, hogy fájjon igazán a fájás Legyen igazi öröm az öröm És el ne borítson élőhalottként a közöny És el ne borítson élőhalottként a szürke vízözön Tégy kezembe néha egy kezet Úgy, hogy érezzem tiszta melegét! És legyen nekem sok kicsiny dologban A Te kegyelmed örökké elég