Lélek, én lelkem

Lélek, én lelkem, hogyha ismernélek! Ha bejárhatnám a határidat! Neki indulok s olyan szövevényes A folyamain nincsenek hidak Ha ismernélek, s tudnám, mihez kezdjek! Mélységeidből titkok integetnek Lélek, én lelkem, mért vagy nyughatatlan? Megfélemlítőn zúgsz, morajlasz folyvást S én idegenül önbirodalmamban Remegve tartom kezemben a kormányt Koldus királyod, mit tegyek veled? Merre keressek segítő kezet? Lélek, én lelkem, hol van az a Mester Ki téged ismer, minden titkodat? Aki zúgó folyamaidon által Hidat fénylő szivárványból vonat Ó, jöjjön, akár zúgó harsonával Akár simogatóan, csendesen Én koronámat lábához teszem Ó, jöjjön, akár zúgó harsonával Akár simogatóan, csendesen Én koronámat lábához teszem