Ma éjszaka

Mennyi könyvet írtak erről, mégis újnak tűnt a pillanat. Nyári záporként az égből szíved erre járt, s egy perc alatt felkavart. Végre ébren ért az álom, s minden érzés az óta rólad szól. Ha véget ér, én azt se bánom! Nekem épp elég, ha két kezed átkarol. TÁNCOT JÁR A HOLDVILÁG, HALKAN ÖSSZEBÚJNAK A FÁK, S ÚJRA SZERELEM SZÁLLT MA ÉJSZAKA ÁT A FÖLDÖN. S MÍG EGY CSILLAG FÖLDET ÉR, ADDIG SZÍVEM ÚJRA ÉL, S ÚJRA SZERELEM SZÁLLT MA ÉJSZAKA ÁT A FÖLDÖN. Mennyit bír el, mondd, a lélek, amit rég várt szépség terhe nyom? Könnyen összetörne, félek. Vedd a szívem! Ma hajnalig rádhagyom. Egyszer élek, egyszer érzem, Tőled életre kelt a szenvedély. Szemedben én a Napba néztem, s megint vak vagyok, mert megvakított a fény. TÁNCOT JÁR A HOLDVILÁG, HALKAN ÖSSZEBÚJNAK A FÁK, S ÚJRA SZERELEM SZÁLLT MA ÉJSZAKA ÁT A FÖLDÖN. S MÍG EGY CSILLAG FÖLDET ÉR, ADDIG SZÍVEM ÚJRA ÉL, S ÚJRA SZERELEM SZÁLLT MA ÉJSZAKA ÁT A FÖLDÖN.