Halleluja

Most hallom, hogy szól egy titkos akkord, mit Dávid játszott, s az Úrnak szólt, de nem hiszem, hogy ez a zene érdekel téged. A négy után jön az ötödik, a moll szűkített, a dúr kinyit, a király zavartan írja: halleluja... Halleluja, halleluja! Halleluja, hallelu-ja! A hited erős, de a biztosat vártad, mikor a tetőn őt ázni láttad, a lány szépsége megbabonázott. Lekötözött egy konyhaszékre, aztán hajadat nyírta még le, s a szádból kihúzta, hogy halleluja... Halleluja, halleluja! Halleluja, hallelu-ja! Hiába vettem a számra nevét, sose tudhattam, hogy mi az a név, s ha tudtam is, mondd, mit jelent neked? A fény ragyogása van minden szóban, már az se fontos, hogy melyiket mondtam, szent volt, vagy hamis a halleluja? Halleluja, halleluja! Halleluja, hallelu-ja! Én megtettem mindent: ennyit tehettem; nem éreztem: tehát megérintettem, az igazat mondtam és nem hazudtam, értsd meg. Kicsit rosszabb volt persze, mint lehetett várni, az Ének Istene elé fogok állni, ajkamon semmi mással: halleluja! Halleluja, halleluja! Halleluja, hallelu... Halleluja, halleluja! Halleluja, hallelu-ja!