Horda

Remeg kezem alatt az elfáradt papír, Mert én vagyok a gyermek és az állam a szatír. Nehezen szakadok el, de ez az utolsó nóta, Mielőtt engem is szétszedne a 2/3-os horda. Én is ültem már felhőre, hogy megégessen a Nap, De eleget láttam szenvedni a sok magamfajta faszt. Tüntet a világ, sorokban állnak a botrány harcosok, Haa csapnak a zsarnokok ti is fejet hajtotok. Némán gyülekeznek a sötét felhők felettünk, Semmink nem maradt, lassan mindent eltemettünk. Megint csak én vagyok, de tesó ne hallgass rám, Ha úgy érzed jól áll a csuklódon a vaslánc! Megint üldöz egy Horda Megint üldöz egy horda Bele akarnak taposni a porba Egy Horda Megint üldöz egy Horda Megint üldöz egy horda De nem vagyok semmi jónak elrontója Mind úszunk az árral, ez csak szemét halom, Vér vért követel, egymásnak megyünk vakon. Jelöltlen világok, üdvözöllek a térképen, Minden régi bánatomat, mint a papírt széttépem. Az intézmények romokban, de oktatnak a férgek, A sárgaház feje, azt hiszi tudja mi kell a népnek, De én nem leszek bűnbak nem köpöm szemen magamat, Kajak olyan brutál a világ, hogy berepeszti az agyamat. Nekem egy toll a kardom és a szavakkal támadok, Nyugodtan szúrjatok belém, már ez is elfér a vállamon. Sosem voltam magányos mindig üldözött egy árnyék, Visszahúznak a démonok, de magasabbra szállnék. Megint üldöz egy Horda Megint üldöz egy Horda Bele akarnak taposni a porba Egy Horda Megint üldöz egy Horda Megint üldöz egy horda De nem vagyok semmi jónak elrontója