Stáblista

Kezdődjön a sztori, egy telepi szellem A mélyről jöttem tesó, de tovább kell mennem Mindent megtettem, hogy jó irányba legyek A beton tömbök között rám szegeződnek a szemek Most még csak épphogy felálltam a rajthoz A sok süket fülnek, suttog most a fantom egy alak, aki a semmiből jelent meg hirtelen Az életből merítem, minden egyes ihletem Össze beszéltek a hátam mögött anno De hiába zárták be, kinyílt egy másik ajtó Én nem vagyok Pablo, csak teszem a dolgomat Újabb rímekkel töltöm meg a Coltomat Tesó, én örömöm látom a zenében és ezért a régi spanjaim lenéztek Mem tudják, mennyi súly nyomja a vállamat De akik végig velem azokért tartom a hátamat Szinte bele ragadtam a mátrixba De nem fordulhatok már vissza Nincs semmi okod a pánikra Kezdődik a film, várhat a stáblista Szinte bele ragadtam a mátrixba De nem fordulhatok már vissza Nincs semmi okod a pánikra Kezdődik a film, várhat a stáblista Egy újabb epizód, indulhat a hajsza Berobbanok, de még most sincs teli a kassza A mosoly az arcotokra fagyva, de nincs vész Túl játszotta a szerepét a sok gagyi színész És én most is csak magamat adom Nem köt gúsba semmilyen újévi fogadalom Kereszt tűzbe állok a másod magammal Látom, hogy bújkáltok mert nem bírtok a szavakkal. Egyedül járom az utamat, kicsit szabadabban De még most is mindig megvígasztal anya hangja Lehetek bármilyen kemény, a család az törvény Recseg a pisztoly és füstöl a töltény Nem játszom az utca kölyköt, mert várnak haza A fejemben a telep szavai visszhangazanak Lehetek Budán vagy Pesten ugyan az leszek Egy régi vágású, törtető cigány gyerek Szinte bele ragadtam a mátrixba De nem fordulhatok már vissza Nincs semmi okod a pánikra Kezdődik a film, várhat a stáblista Szinte bele ragadtam a mátrixba De nem fordulhatok már vissza Nincs semmi okod a pánikra Kezdődik a film, várhat a stáblista Szinte bele ragadtam a mátrixba De nem fordulhatok már vissza Nincs semmi okod a pánikra Kezdődik a film, várhat a stáblista