Fájó emlék

Tűzforró nyár fordult őszre azon a délután, Egy éve már, de néha még visszajár, Mint fájó emlék. Úgy jöttél hozzám, Mint megszokott, régi jóbarát Ki vígaszt vár, ha valami úgy fáj rég. Nem történt más ez szerelem volt. Értünk ragyogott le fentröl a hold. Nem vártuk mégis így alakult, S nincs vissza út, soha már. A múlté talán, de szerelem volt. Értünk ragyogott le fentröl a hold. Ameddig élek nem feledem, bárhogy legyen Ezután. Vágyaktól szárnyaltunk újra, Mint egy kis madár. Az ég felé, a nap felé - nincs határ, De szárnyak nélkül elmúlt egy érzés, Majd hirtelen furcsa vége lett, És elveszett a szerelem is végül. Nem történt más, ez szerelem volt... Rossz véget ért és nem volt miért, Neharagudj rám a könnyeidért, Ha egyszer talán még mosolyogsz rám Kiderül az ég a vihar után.