Álmodom

Hűvös, fázó hajnalon, Amikor álmodsz, és én álmodom. Idebent forró tűz ég, és odakint már Jön a tél, de ne félj! Hideg a gyertya, ha lángja nem élteti már, De mikor meggyújtod, gyönyörű táncot jár. Nélküled végtelen hosszú lenne a tél, De hogyha mellém bújsz, hamarabb véget ér. Hűvös, fázós hajnalon Pihensz a vállamon Testedtől én felolvadnék. Melegíts fel, hogy tudjam: élek még! Hűvös, fázós hajnalon Odabújsz hozzám, és én hallgatom, Ahogy a szíved dobban, és szökik a nyár. Ne remélj! Jön a tél! Hát maradj velem! Hűvös, fázó hajnalon, Amikor álmodsz, és én álmodom. Idebent forró tűz ég, és odakint már Jön a tél, de ne félj! Mit ér a szó, amit elnyom az egyszerű csend? Mondd ki, és akkor majd megtudod, mit jelent. Mire való az a tűz, amit bárki elolt? Hidd el, a nap nélkül nem tűnne fel a hold! Hűvös, fázós hajnalon Pihensz a vállamon Testedtől én felolvadnék. Melegíts fel, hogy tudjam: élek még! Hűvös, fázós hajnalon Odabújsz hozzám, és én hallgatom, Ahogy a szíved dobban, és szökik a nyár. Ne remélj! Jön a tél! Hát maradj velem!