Dalban Küldöm

Álmom látod, rég ölembe hullt, Mégis szívem tépí még a húrt, Hisz amit kaptam nem csupán enyém, A földnek dal kell miért rejteném? S, bár mit mond rám a nagy világ, Végzem dolgomat míg hangom nem ér célt, Rám adták, nem veszem le hát, Vállamról a lélek hangszerét. Refrén: Dalban küldöm, Szét a földön: Hogy itt vagyok és nem hagyom, Hogy álmok nélkül élj! Dalban küldöm, Szét a földön, Hogy bármi volt és bármi rossz ért, Mindig van remény! Mert vigyáz ránk a fény! Zene van a zajban, minden énekel, De minek ez a szépség ha senki nem figyel? Akarom, hogy érezd az élet dallamát, Hát le írom egy dalban, hogy másnak adjam át! S, bármit mond rám a nagy világ, Végzem dolgomat míg hangom nem ér célt, Rám adták, nem veszem le hát, Vállamról a lélek hangszerét. Refrén: Dalban küldöm, Szét a földön: Itt vagyok és nem hagyom, Hogy álom nélkül élj! Dalban küldöm, Szét a földön, Bármi volt vagy bármi rossz ért, Mindig van remény! Dalban küldöm, Szét a földön: Itt vagyok és nem hagyom, Hogy álom nélkül élj! Dalban küldöm, Szét a földön, Bármi volt és bármi rossz ért, Mindig van remény! Mert vigyáz ránk a fény! Dalban küldöm, Szét a földön: Itt vagyok és nem hagyom, Hogy álom nélkül élj! Dalban küldöm, Szét a földön, Bármi volt vagy bármi rossz ért, Mindig van remény! Dalban küldöm... Dalban küldöm, Szét a földön, Bármi volt és bármi rossz ért, Mindig van remény! Mert vigyáz ránk a fény!