A szerelembe a vágy

Hisz érezted már amint árnyként követ Folyton veled jár osonva mögötted Azt is, amint minden gondolatban átsuhan s veled él boldogan Érezted már ahogy elméd falára letapadt s hozzád nőve ott maradt Amint úrrá lesz rajtad a gondolat veled fekszik Róla álmodsz vele ébredsz untalan Érezted már ahogy szíved meghasad Lelked elengedni fél így örökre ott marad Érezted azt is amint lényed átjárja Egy sugallat füledbe súgja Nem szabad, légy önmagad Hisz érezted már Amint egy lehelet Fuvallatként simogat Ahogy egy érintés Kéjként hasogat Amint egy tekintet Egész lényeden áthatol S lelked legmélyéig meg sem állva letarol Hisz láttad már a vágy lángoló tekintetét érezted borzongó érzetét Amint legkisebb zsigeredhez a kéjtől égve elért Mert érezted már szíved dübörgő robajának gyorsuló moraját Az ereidben a vér áramlásának lendülete magával ragadását Mert mindez úgy kell mint valami drog Minél többet érzel annál több kell és még több kell Addig, míg sejtjeid majd szétrobbannak Hol már nincs szabad útja a gondolatnak Mert eltűnik a képzelet a fantázia is megreked Körülötted megszűnt létezni a környezet S már csak hangtalan sóhaj lengi körül lényedet Közben egy pillanatra az idő megáll Majd hirtelen elszáguld már meg nem áll Mert minden ott van a már hangos sóhajban S a világ hirtelen felrobban