Ahogy múlik

Harapva jött hát az az idő is Hogy már meg sem kérdezed Válaszom mégis úgy üvölt Száll a semmiben, s nem érted Felém néz érdektelen szempár Hatalmas űrje érzéketlen, lebegve jár Szerelem lobbant, de futva dobbant Szeretlek, a szó úgy hízeleg s koppan Már csended sem szólít, ahogy múlik Tekinteted oly rideg, s te nem érzed Már nem keres, felettem elnéz Elhajoltam, de te okát sem kérdezed Vágyaim érzem, sziklákat szórnak Leírt szavakban kövülnek meg Majd tartalmuk, ha hozzád eljutnak Súlyukat nyomokat hagyva élheted meg Ha hozzád beszél tömegük, s jajuk kalapál Majd kövei zúzódva hullnak szét Tudod, nyomokat hagyva bele a tájba Velük szerelmet fújt el messze a szél Mert ahogy tarolt, úgy ahogy bevégzett Szerelem lobbant, s a kéj begyúlt Valahogy mégis lebegett, s úgy létezett Ahogy telt, ahogy múlt, lángja kifújt Szerelem lobbant, s a kéj begyúlt Valahogy mégis lebegett, s úgy létezett Ahogy telt, ahogy múlt, lángja kifújt