Telihold

Az egy eredet túloldalán Hol él még a vadregény A suttogó alkonyatban A mesém hatva él, mint a fény Éjjelekben az éberség Sasszemként jelenit S a történet, mint jelenség Egy legendában ott feszít Amint a sötét árnyékban Egy derült éjjelen A fénytelen égbolton a holdfény Hirtelen megjelent Rám, tűnődve fényétől Kezdődött a történet Fájdalommal hasított testemben S azonnal bevégzett Küzdelmesen tiltakoznak A testnek elemei A tekintetben tükröződve A rémületnek jelei Már harcolnék, ahogy kell Nem szavakkal válaszként Már átalakuló testtel Csak, mint üvöltő vadként Eltűnőben a személyiség Új lépve a helyére S már vadállatként szembesül Ösztönszerű, új lényemben Ismeretlen testben Tudatlan elmével Hol gondolat nincs Csak az ösztönök a jelennel Zavarodott állapotban Éhségtől kínzottan Szolit a vérszomj Mindentől elvakultan Felgyorsult ütemben Hallom, ahogy lélegzem Csak fekszem pőrén S a tudatom kérdezem Testem át, majd visszaváltozott Lelkem kiadott, majd árulkodott Tudatom megszűnt, elhagyott Miért kínoz az, mi csak így vágyott Álnok minden telihold Ahogy körbefonva fényt hordoz Behálózva testem s lényemet Szívem, lelkem úgy már a Holdé lett Küzdelmesen a tét árnyékban Egy derült éjjelen A fénytelen égbolton a holdfény Hirtelen megjelent Rám, tűnődve fényétől Kezdődött a történet Fájdalommal hasított testemben S azonnal bevégzett Küzdelmesen tiltakoznak A testnek elemei A tekintetben tükröződve A rémületnek jelei Már harcolnék, ahogy kell Nem szavakkal válaszként Már átalakuló testtel Csak, mint üvöltő vadként Eltűnőben a személyiség Új lépve a helyére S már vadállatként szembesül Ösztönszerű, új lényemben Ismeretlen testben Tudatlan elmével Hol gondolat nincs Csak az ösztönök a jelennel Zavarodott állapotban Éhségtől kínzottan Szolit a vérszomj Mindentől elvakultan Felgyorsult ütemben Hallom, ahogy lélegzem Csak fekszem pőrén S a tudatom kérdezem