Utógondolat

Szánom azt az áthatott bánatot Ami tükröt mutatva néha támadott Néha fájdalommal, kéz a kézben Lelkemen néha szorosan átkarolt. Mert, ha az összetört világban Jajong az üvöltő némaság, Akkor az újraépített létben Boldogan örül majd a mélaság Köztük a szünet repít a mély csendbe S szavaim elmémből kipattanva Felzavarják meghatódott, elhalkult ábrándom Mivel addigra tudni fogom, Hogy életem pergő homokjának Egyetlen szemcséjét sem bánom Köztük a szünet repít a mély csendbe S szavaim elmémből kipattanva Felzavarják meghatódott, elhalkult ábrándom Mivel addigra tudni fogom Hogy életem pergő homokjának Egyetlen szemcséjét sem bánom