Gyermek

Van egy jó kis mérgem, ha elhiszed Van gyógyszerem is rá, ha beveszed Ha tényleg ez kell, nekem mindegy Legyen bélszagú a vér! Ez sem más, mint a gyermekkorunk A boldogságból kigyógyulunk Felnőtté lettél és virágba borultál Mióta otthonod a Halál Összefogtak a csillagok is ellenünk Többé önmagunké sem leszünk A testünk erkölcsösen is meghal Vidd görcsösen magaddal A bársony nadrágod levenni A koszos tornacipőd a szőnyegen A kosztümöd cigivel kiégetni Te tűsarkúban pózoló idegen Szeretem a fegyveres katonáid is Akik nem bírják a hullák szagát Meg a hataloméhes rendőreid Ahogy telepről játszák a keresztapát Szeretem az öltönyös haverjaid is Mer' egy percet se' bírnak ki otthon, egyedül Az ügyvédeid, meg a tudósokat Nekik az igazon kívül mindig minden sikerül Én a gyermek vagyok benned rég Fogd be a számat, ha nevetnék rajtad Úgyis én vagyok az egyetlen Aki ahogy vagy szeret még Ez csak szeretet, nem szerelem A mérgeid is mind beveszem De a gyógyszered már nem kell Ott már nem vezeted a kezem Nincs út, amire rá ne lépnél Nincs út, aminek a végére érnél Nincs úr, akit ne szolgálnál Nincs több célunk a Szolgánál Ha a jobbjára lépsz Az mondod: Ennyi, eddig nem volt semmi Kibaszott tettre kész Ha a munkád mondja, hogy rá kell menni Hát ölelj magadhoz minden idegent Engem csak meríts vízbe, s tarts lent A szárnyaid eltakarják csak a Napot Aki megfulladok, az nem én vagyok A bársony nadrágod aki leveszi Kosz vagyok a tornacipőn A kosztümöd kiégető cigi Sajnos nincs már benned elég időm Egyedül hagytad magad vele odaát Aki csak felnőttet érlel, tátott szájjal térdepelteti magát...