Nem vagy senki

Én csak haza akarok menni Otthon akarok lenni Egy ágyon fekve mesztelenül Ahol kellek, legyek akár egyedül Ahogy az ajtók előtt a vér Úgy hajszolja magát a tavaszi szél Ahogy az ember bennem kiáll és kiált Fogja a gyufát és felgyújtja magát Légy az, akiből árad a nyugalom Légy az, akire nem hat a hatalom Nyújtsd oda, ahol kérik a kezedet Én meg úgyis megiszom Úgyis megeszem Úgyis elszívom Úgyis beveszem Úgyis szeretem Úgyis meghalok Csak a minden nem mindegy nekem Mindegy, megiszom Mindegy, megeszem Mindegy, elszívom Mindegy, beveszem Mindegy, szeretem, hogy meghalok ezerszer Csak te vagy, aki nem mindegy nekem Csak a minden nem mindegy Egyszer már otthon voltál Egyre színtelen a vér, egyre véresebb a nyál Mindig a földön hagynak áldozatnak Ne hidd el! Csak az térdel, aki fél! Nem vagy senki!