Megfáradt Mérleg (Re-Recorded)

Perem szélén, haragtól könnyező szempárok tükrében Ápolgatom, a hold fényében fulladgató éltem Haladok előre, nem nézek már hátra többet Megtettem párszor, és mindannyiszor szembe köptek Nyújtottam karom, voltak páran kik velem jöttek Megszámolnám, de a mögöttem lévők egyre többek Hozzátok szólunk, cinkosból lett hamis viasz barátok Egyre több társam lelkéből szól álmotokra átok Rázzad az öklöd amíg el nem fárad Ha úgy kívánják akkor üss egy párat Veled leszünk majd és te mellőlünk nézed Ahogy mögénk kerülnek a legaljasabb férgek Öntsétek csak tudatunkra a megfáradt mérget Mi nem olyanok vagyunk, mint aki mások előtt térdel Köd rejti az indulatot, majd szólj kérlek, ha megtaláltad Egész addig a démonaid kilométer mélyre ásnak A hasznot látod, ezért gondoltam hogy szelektálok Mehetsz a szemétbe, más eredményt nem kell látnod Vannak lelkek, akikkel együtt megyek a cél felé Belőlük lesz a legszebb csillag majd a legvégén Lent sírsz a föld alatt De még egyszer hozzád szól a lelkem A kínt most megéled te magad Mert nem ezt kellett volna tenned