Magyar vagyok x Petőfi Sándor

Magyar vagyok Legszebb ország hazám Az öt világrész nagy terűletén Egy kis világ maga Nincs annyi szám Ahány a szépség gazdag kebelén Van rajta bérc amely tekintetet vét A Kaszpi-tenger habjain is túl És rónasága mintha a föld végét Keresné olyan messze-messze nyúl Magyar vagyok Természetem komoly Mint hegedűink első hangjai Ajkamra fel-felröppen a mosoly De nevetésem ritkán hallani Ha az öröm legjobban festi képem: Magas kedvemben sírva fakadok De arcom víg a bánat idejében Mert nem akarom hogy sajnáljatok Magyar vagyok Büszkén tekintek át A multnak tengerén ahol szemem Egekbe nyúló kősziklákat lát Nagy tetteidet bajnok nemzetem Európa színpadán mi is játszottunk S mienk nem volt a legkisebb szerep Ugy rettegé a föld kirántott kardunk Mint a villámot éjjel a gyerek Magyar vagyok Mi mostan a magyar? Holt dicsőség halvány kísértete Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar - Ha vert az óra - odva mélyibe Hogy hallgatunk! a második szomszédig Alig hogy küldjük életünk neszét S saját testvérink kik reánk készítik A gyász s gyalázat fekete mezét Magyar vagyok S arcom szégyenben ég Szégyenlenem kell hogy magyar vagyok! Itt minálunk nem is hajnallik még Holott máshol már a nap úgy ragyog De semmi kincsért s hírért a világon El nem hagynám én szülőföldemet Mert szeretem hőn szeretem imádom Gyalázatában is nemzetemet!