A sötétség hercege

késsel a kézben állok az isten háta mögött nyakán még elkaszálok egy-két eret még mert a csönd volt az isten ezen a tájon aki megengedte nektek hogy minden ezerszeresen fájjon révész ó mondd hová teszel ha innen nézve a másvilág felé rabolsz tőlem időt révész ó mondd mivé nevel ez a távolságot tartó iparos az égből tekeredik a szemhéj lefele a halál megtöri a pengém kemikalizált fényét elhalt kézzel vágóeszközt markol szúr és néz.