Juhász

Elvékonyult itt bennem az a fal ami eddig csak épült a tett és az óhaj közé Hogy ne mozduljfelszín A tér nem árt a kertnek ahol áll a nyáj várva rám ahogy épp belépnék Elvékonyult itt bennem az a fal ami eddig csak épült a tett és az óhaj közé Hogy ne mozdulj felszín A kör nem ér hozzá ha az életét térszegény idő folyja át Letaszít ez a lebegés átszámol lehetek-e az a barom aki belefér Odakint abba a nyájba ami készül át a feszületeken nőtt Föld pereméb Ó legyen küztünk már! Ó legyek köztük már!