indico

Eltiktokozod az életedet Nem tartja már vissza a vérebeket Ha a guardodat végre már leengeded Talán megtalálod a lényegedet Bár azt is láttad az éj fekete A lelkednek mélye az is fekete Ha fény kell csak gyújtasz egy dzsaját Azt azt kérdezgeted létezel-e Létezek-e A tegnap, a holnap csak ékezetek Ilyen tempóban megmászok mindent Csak éppen visszafele Ez egy esti mese Ami végtelen ciklusban menni szeret És azt sem érted miért szerettek téged Ha magadat sem tudtad eleget (Ha meghalsz, akkor szerettelek) Jah, jah, jah Rég téged húz le a felesed A decken égnek a lemezek Félkész trekkek közt eksztázisban is csak ritkán lebegek De akkor is csak terelek A megtört szívnek ereje Nem fűti már be a házat Hogy érezhessek újra meleget De amúgy meg szívok eleget A suli az épphogy megyeget Küzdök, hogy készen ne legyek A szememen legyek ne legyenek A beatre a szívemet kiteszem Mármint, ami maradt belőle Mondtam te csak haladj előre A kedvemért inkább csak tanulj belőlem