Fújd vissza szél

Nekem a hang, ami regél, veled a keselyűk, velem pedig az a vér, amivel a falra festem fel azt, amit akar. Nálam a kert, itt alszunk, mindegy, hogy mennyi, de mi csak abból iszunk, amit az éjfél után belőlünk, ma kifacsar. Nem bánt most csak hozzám nyúl, nem szól hozzám, nem bámul, nem jár már át, nem csábul a párás ablakon túl Fújd vissza szél, ide hol a holdfény ereje elér, fújd vissza szél, ide hol a keselyűd serege mesél Fújd vissza a kertbe, legyen még egy utoló este, fújd vissza szél, fújd vissza szél Van valami ebben a kihűlt szemben, ami éppen nem lát engem, de amikor néz, én nem látom, nem tudom, hogy milyenné tettem Van valami ebben a deres szájban, amiből szó andalog, nem ér el idáig, de nekem szól, a párával feltűnő dallamod. Dallamod Nem bánt most csak hozzám nyúl, nem szól hozzám, nem bámul, nem jár már át, nem csábul a párás ablakon túl Fújd vissza szél, ide hol a hold fény ereje elér, fújd vissza szél, ide hol a keselyűd serege mesél Fújd vissza a kertbe, legyen még egy utolsó este, fújd vissza szél, fújd vissza szél Fújd vissza szél, fújd vissza szél, fújd vissza szél, fújd vissza szél