Fagy

Mondj újat Mondj jobbat A határaim közelednek Sok lett a szemét már Nem bírom elegem lett Kirobbanok egyszer én nem állok sorba Kezem magasban középső ujjam mutatja Nem kérek többet eleget láttam a völgyet Nem kívánok mást csak egy kis csöndet Amikor úgy érzem a külvilág zörget Egyszer fent járok máskor pedig lent Merre van a fény az alagút végén még keresem Hosszú idő óta a napjaim csak így telnek el Hirtelen minden megfagyott majd úgyis átvészelem Oh miért van az hogy úgy érzem itt már semmi nincs rendben Tényleg beborult minden vagy én zárkóztam hidegbe Hihetek-e annak amit látok Jön-e majd meleg amikor fázok Mindig is vágytam valakire ki egyszer átkarol Vállamra hajtja fejét elszáll minden fájdalom Mikor mellette lennék megszűnne az idő egy pillanat alatt visszatérne testembe az erő Ha velem lenne többet nem kellene rejtőznöm Ha valami rossz érne ő lehetne az erődöm Vigyázna rám olyan lenne mint egy angyal Melegséget hozna többet nem küzdenék meg a faggyal Visszakapnám a másik felem mit elhagytam Kiolvadnék ugyanis egy ideje megfagytam Egy helyen ragadtam egyedül maradtam Mikor előre kellett volna vissza szaladtam Elengedem ezt is nem rágódom már rajta Inkább egyedül megyek minthogy lehúzzanak a szarba Ugyanis nem látszódik kívülről senkinek a szarva Csak akkor realizálsz mikor már baj van Egyszer fent járok máskor pedig lent Merre van a fény az alagút végén még keresem Hosszú idő óta a napjaim csak így telnek el Hirtelen minden megfagyott majd úgyis átvészelem Oh miért van az hogy úgy érzem itt már semmi nincs rendben Tényleg beborult minden vagy én zárkóztam hidegbe Hihetek-e annak amit látok Jön-e majd meleg amikor fázok