Reménytelenül

Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél. Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén. Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén. A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyûlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok. Vas-színû égboltban... Vas-színû égboltban forog a lakkos, hûvös dinamó. Óh, zajtalan csillagzatok! Szikrát vet fogam közt a szó - - Bennem a mult hull, mint a kõ az ûrön által hangtalan. Elleng a néma, kék idõ. Kard éle csillan: a hajam - - Bajszom mint telt hernyó terül elillant ízû számra szét. Fáj a szívem, a szó kihül. Dehát kinek is szólanék - -