Hogyha bekopog

Hogyha bekopog egy délután, kit nem is vársz, szinte alig hiszed el, hogy ő, hisz olyan más. Egyszer hibázott tudja jól, rád néz, hallgat egy szót se szól, tőled várja a szót, azt a kis biztató szót. Hogyha, bekopog egy délután, és eléd áll, lassan töredezve mondja el, hogy mi is fáj. Sok sok álmatlan éjszakát, s azt, hogy gondolt ő néha rád, tőled várta a szót, azt a kis biztató szót. Tudja jól, hogy ő volt csak a vétkes, azért jött, hogy feledd ezt el. Új reményt és holnapot ígér. Higgy neki még egyszer, ne küldjed el, ne küldjed el. Hogyha bekopog egy délután, kit szerettél, és kit nem sirattál végleg el, nem feledtél. Akkor ne gondolj semmire, látod, könnyes a két szeme. Mondd hát ki azt a szót, azt a kis biztató szót. Tudja jól, hogy ő volt csak a vétkes, azért jött, hogy feledd ezt el. Új reményt és holnapot ígér. Higgy neki még egyszer, ne küldjed el, ne küldjed el. Hogyha bekopog egy délután, kit szerettél, és kit nem sirattál végleg el, nem feledtél. Akkor ne gondolj semmire, látod, könnyes a két szeme. Mondd hát ki azt a szót, azt a kis biztató szót. Hogyha bekopog egy délután, kit szerettél, hogyha bekopog egy délután, kit szerettél, hogyha bekopog egy délután, kit szerettél.