Búcsúzik a nyár

Ma éjjel sír a forró szél, hisz holnap véget ér ez a halhatatlan nyár, és újra vár a régi tűz, a régi társ, s a szürkébb megszokás. És elfelejtem, hogy veled a jó milyen más! JÓ ÉJT! BÚCSÚZIK AZ EZÜST NYÁR. EZER CSILLAG NÉZI, AHOGY MEGYÜNK MÁR. HOLDFÉNYBEN TÁNCOL AZ EGÉSZ TÁJ. A SZÉPET HÁTRA HAGYNI, DE FÁJ! Bárcsak sohase múlna el az a perc, mikor átölel két karoddal az éj, s a hűtlen szenvedély! Bárcsak újra kezdhetném szabadon, könnyedén! De másnak adtam a szívemet már én! JÓ ÉJT! … (B52)