Néma asszony

Kihalt, végtelen utakon, ahol meg nem áll a szél Egyszer oda indulok, oda repülök hozzád én. Titkos távoli falakon, sötét ablakok mögött Él egy asszony egyedül, aki soha még nem beszélt. És ott a város, az a furcsa régi ház Tudom jól, egyszer vissza térek én. És az asszony, ezer őrült emlék, Valhol, ő emlékszik még rám. Rázd le álmodat kedvesem, Kezdj egy szép és új napt! Mert most hozzád indulok, S lelkem felragyog mindenen. És egy érzeshez a remény Hozzás húz és fogva tart. Tudom, megtalállak én, S meg pihenek nálad én. Ott a város, az a furcsa régi ház Tudom jól, egyszer vissza térek én. És az asszony, ezer őrült emlék, Valahol, ő emlékszik még rám. Néma asszony! Gondolj rám még! Ó édes asszony! Szavak nélkül is szerettél! Néma asszony! Egyszer a szerelmem lettél! Egy napon, mégis elengedtél! Egy napon, elengedtél! Néma asszony! Gondolj rám még! Csendes asszony! Szótlanul szeress még! Néma asszony! Újra a szerelmemem lennél! Egy napon, újra elengednél! Néma asszony! Gondolj rám még! Csendes asszony! Szótlanul szeress még! Néma asszony! Újra a szerelmemem lennél! Egy napon, újra elengednél! Egy napon, mégis elengednél! Egy napon, elengednél! Egy napon, mégis elengednél!