Elsodor a szél

Kit érdekel, hogy ki vagyok én, Higgyék hogy fafejű keménylegény, Mert nem ügye másnak, hogy mért csesztem el, valahonnan megint indulni kell. Nézd, elsodor a szél, ha nem is mennék, Nézd, testvérem a szél, ő is csak vendég. Miért pont én, és mért nem más, ha szomjazom, megitat egy bajforrás. Nem hív fény, a távolból, az én jegyem sehova se szól. Nézd, elsodor a szél, ha nem is mennék. Angyalszív és ördögvér, mondd uram, rólam mért így döntöttél, még egy könny és még egy út, mindig máshol, de mindig ugyanúgy. Ébredj vándor, ég a sátor, volt így százszor már. Ha baj van újra, lépj az útra, a semmi bárhol vár. Ébredj vándor, tűnj a mából, te másról álmodtál, lépj le újra, köpj a múltra, te mindig más voltál. Nézd, elsodor a szél, ha nem is mennék. Nincs kegyelem, és nincs maradás, csak féktelen, eszeveszett száguldás, nincs kegyelem, és nincs maradás, csak féktelen, eszeveszett száguldás. Ébredj vándor, tűnj a mából, te másról álmodtál, lépj le újra, köpj a múltra, A semmi bárhol vár. Nézd, én vagyok a szél, ki mindig elkísér, de átölelni fél, Nézd, én leszek a tűz, ha oltanád elűz, de véd ha mellé ülsz. Ébredj vándor, tűnj a mából, úgy mint rég. Lépj le újra, köpj a múltra, és hidd, hogy itt vagy még. Ébredj vándor, ég a sátor, volt így százszor már. Baj van újra, lépj az útra, a semmi bárhol vár. Nézd, elsodor a szél.