A világtól elvonulva (Petőfi Sándor)

A világtól elvonulva élni Egy csöndes kis házfödél alatt, Elvonulva, lyányka, véled élni... Oh mily szép, mily édes gondolat! Itt szeretném hagyni a világot, Mely ugysem más, mint egy csatatér. Harcolunk s mi harcaink jutalma? Legfölebb is tán egy kis babér. És ezért küszködjem én örökké? S megvagdalni hagyjam lelkemet? A babér csak elfödi sebünket, Elfödi, de nem gyógyítja meg. Tedd kezembe kezedet, leányka, S ahová vezetsz: megyek veled; Oh de messze menjünk, hogy ne lássam Távolról se a csatahelyet. Messze menjünk és sebes léptekkel, Hogy minket ne érjen majd utol Mult időm emléke, e madár, mely Harcaimról oly búsan dalol.